Farsang
 

vízkereszt napjától (január 6.) → hamvazószerdáig tart

 

TAVASZVÁRÓ – TÉLTEMETŐ ÜNNEP

 

Farsang a tavaszvárás pogánykori ünnepeiből nőtt ki. Ebben az időszakában már az ókori Rómában is rendeztek álarcos felvonulásokat A zajos mulatozás és az advent lezárulásával, a párkeresés, udvarlás időszaka. Magyarországon a farsangi szokások a középkorban honosodtak meg, és számos idegen nép hatása érvényesült bennük. Már Mátyás korában divatban voltak bizonyos itáliai mintákat követő álarcos mulatságok. A városi polgárság elsősorban a német hagyományokat vette át (erre utal az olasz "carneval" szó is).
Maga a farsang szó német eredetű: "faseln", a jelentése pedig: „fecsegni”. Farsang ünnepéhez kötődik Magyarországon a népi színjátszás kialakulása.

 

 

A karácsonyi időszak elmúltával, a mezőgazdasági munkák megkezdése előtt, a telet záró időszakban sokfelé rendeztek bálokat, táncmulatságokat a falvakban, illetve a városokban. Népszerűek voltak a batyusbálok, ezekre a résztvevők vitték az ételeket, jellemzően kalácsot, süteményt és általában baromfihúsból készült fogásokat. A farsangi báloknak mind a paraszti életben, mind pedig a városi polgárság körében komoly hagyományai voltak. Magyarázata ennek, hogy az eladó lányokat illetve a házasulandó fiatalembereket ezeken az eseményeken vezették a társaságba, tehát a párválasztásban volt fontos szerepük. A legtöbb lakodalmat is ebben az időszakban tartották.

 

 

Vissza a főoldalra